NHTM

I. Nemzeti Hang Tehetség Mutató Élmény 2012.01.14 Kosd

Már a címből is látszik, valami történt januárban Kosdon, valami, ami új korszakot nyitott.
Soha ennyire bizonytalan nem voltam még beszámolóval kapcsolatban, soha nem féltem még ennyire megírni egy rendezvény történését. A félelmem az, hogy nem tudom visszaadni annak a csodálatos napnak a hangulatát 5 % - ban sem. Aztán a félelmem elmúlt, rájöttem, hogy akárhogy is akarom, 1 % - nál nem lesz több, ami így visszaadható.
A nagy álmodozók és nagy hiányolók megkapták, ami régi, teljesen érthető, de kicsit tett hiányos vágyukat.
Az ország különböző részeiről érkezett, nemzetükért aggódó, politikailag nem feltétlenül egy síkon mozgó Magyar emberek egyet akartak! A lehető legjobban teljesíteni, versenyezni!
Az előkészületekről annyit, hogy nyugodtan lehet írni, a szervezőktől a résztvevőkig két hónap kemény munka volt a nap előtt. Nem túlzás, nem ámítás!
Erre már igazából senki nem is emlékszik, talán az első élmény, ami bevillan, hogy elautózunk a Kosd tábla mellett ahol büszkén lengett nekünk a nemzeti trikolor és az Árpád sávos, jó hogy van ilyen település nem is egy, aki így várja haza lakosait és így köszönti vendégeit.
Egy szépen gondozott nem ma épült művelődési ház adott teret a rendezvénynek, 3-5 fős zenekaroknak tökéletes színpad mérettel. A technika 12:00 körül lett versenyre-készre pakolva. Szabó Tamás az NFP elnöke ecsetelte megnyitójában,hogy miért is a párt szervezte ezt a rendezvényt.

Ez után kezdte meg a versenyt a kiskunhalasi N3.
Még sercegett a pólóikon a nyomat, ahogy széthajtották az öltözőben, erre a célra készült egyen zenekari cuccban léptek fel.
Nemzeti rock szólt a javából, egységesen, meggyőzően.

A zsűri 23 ponttal jutalmazta őket, külön kiemelve az egységes kinézetet és hangzást, valamint Nemes Jácint dobos, feldolgozás számban nyújtott teljesítményét.
Pontosan végigdobolta- énekelte a Fejbőrtől Esküszünk című számot, ami a feldolgozással egybekötött zenei átdolgozást nézve, tényleg nem mindennapi teljesítmény.

Őket az Onogur követte Nagykanizsáról, egy ponttal máris megelőzték az N3-at, 24 pontot kaptak a zsűritől. Nemzeti Metál, ez volt a jelentkezési lapjukon önmeghatározásnak, jelentjük sikerült. Oly annyira, hogy a zsűri különdíjjal jutalmazta Matyók Miki dob teljesítményét és Krisz basszerkodását.

Természetesen a különdíjakat a verseny végén határozta meg a zsűri és a közönségszavazatok összessége.
A Turul Nemzettség gitáros énekesét visszatartotta a szombati munkavégzés, ők következtek volna, de változtatni kellett a sorrenden.
Robogtam az öltözőbe, felkészülve a megszokott győzködésre, amit akkori képzeletem szerint a verseny csak fokozhat, úgyhogy teleszívott mellel készültem a megszokott hisztire. Bele ütköztem a gitárral már a színpad felé igyekvő WAR – ba, „akkor mi jövünk?” Ennyit kérdeztek, se hőzöngés se lázongás, vették a helyzetet, tették a dolgukat.

December 30-án neveztek, Budapest – Komló a zenekar fellelhetősége, mind-mind hátráltató körülmény, a zsűri 22 pont megítélésével további zenélésre bíztatta őket. A szövegértés csiszolása lett a házi feladat, azért a Czukor Andris a WAR - ban és az Árpád Vérében nyújtott produkciójáért a legjobb ritmusgitáros címet begyűjtötte.
Nem is kellett lejönnie a színpadról, mert robogott az Árpád Vére Budapestről, robogott – tarolt elismerést bőven, mindhárom zsűritag dicsérte őket, aki látta a youtoube – n a feltöltött számaikat azt felejtse el, aki még nem az meg ne merje nyitni.

Nagyon oda tették magukat a srácok, a Jenő nagy dicséretet kapott a szólógitárért, a Norbinak kicsi mozgásterápiát a Csontinak dühödtebb dobolást ajánlott a zsűri. 26 pont, nagyon jó helyezés, de őszintén fájt a szívem, hogy a Face oldalon jelentkezett 130 főből 30 nem jött el, mert akkor megérdemelten jobb helyezést kapnak.
Szünet következett, a büfét a váci 104 söröző biztosította, és igen finom pörkölttel készült a harcosoknak és a közönségnek, ennek ellenőrzése történt a következő fél órában.
E közben berobogott a szintén budapesti illetőségű, Turul Nemzettség, 23 ponttal jutalmazták az Oi – Nemzeti rock önmeghatározással bíró zenekart, aki a feldolgozásként Archívummal érkeztek.

Összeszedett jó muzsika volt, de a tagcsere a doboknál kicsit még várja az összeszokás gyógyító hatását, ez nyomta rá a bélyegét. A zenészek egyéni teljesítménye, legjobb énekes különdíjjal (Retek) és legjobb basszusgitáros ( Bakos Réka) különdíjjal lett jutalmazva.
A győri Indulat vette át tőlük a színpadot, hatalmas rajongó táborral érkeztek, fiatal hölgyek koszorúja és barátok kísérték őket.

Kicsit túlzásba vitték az igyekezetet, eltértek saját stílusuktól, és Tenger Úr a saját szám második felében bebizonyította, hogy van helye a színpadon, de a dallamos részeknél, ahol szöveget mondani kellett volna énekelt, valljuk be ezt nem kellett volna. Nem cinkelés sem ez sem a zsűri 18 pontja, hanem figyelem felhívás, kétgitáros jobbról, balról, ha neki nem megy, valamelyik csak megteszi, Tenger Úr üvöltsön – hörögjön, morogjon ez az, amit jól csinál, de az a rész tényleg jó volt. A zenészek itt is nagyon komolyan oda tették magukat, de a szám választás nem volt szerencsés.
Révület következett Érdről, január elején neveztek, kör email ment a zenekaroknak, hogy elfogadják ezen a csapat időn túli nevezését, lovagiasan röpültek az igenek.
Úgy konferáltam fel a négy srácot, hogy előnyük van, mert ebben a partiban két királlyal indulnak, a doboknál Király Benjámin, szólógitár – ének Király Mátyás, Aradi Péter basszusgitár, Kovács Frigyes ritmusgitár.

Az életkoruk kb. összesen 65-70 év, ahogy a Zala fogalmazott, feljöttek a színpadra, egyszerű póló farmer, és vége lett mindennek.
Hibátlan, őrülten pörgős teljesen összerakott két zeneszámot mutattak be, de úgy, hogy ha nem 3 * 10 pontot kapnak, „parasztlázadás” tör ki a teremben. Ezt tényleg nem tudom leírni, alig várom, hogy újra lássam őket koncerten. Teljesen megérdemelten és minden vitán felül elsők lettek, a Matyi még begyűjtötte a legjobb szólógitáros címet, ez külön elismerésre méltó, hisz közben hibátlanul énekelt.
A Vanguard Komlóról hamar elfoglalta a színpadot, a mikrofonok beállításánál az Adri egy népdallal rukkolt elő, ami azt erdményezte, hogy kint eldobálták a cigit és tódultak a terembe.
Remekül megoldották zenekari életük első saját számát és az Ignite feldolgozást is. 28 pontot, valamint egy legjobb énekesi díjat vihettek haza.

Régi motorosok következtek Veszprém – Várpalota régióból, a Kitörés csapott a lovak közé, talán ha kicsit jobban figyelnek, a beállításokra feljebb megy a 27 pont, de így is nagyon jó produkciót láthattunk, nagyon hiányzott ide is a közönségszavazat, megérdemelték volna, hogy a rajongók elkísérjék őket. Azért a Trigyi jobb szélről előzve bezsebelt egy legjobb dobos különdíjat.

A nap kérdése a Revizorok volt a Dunakanyarból, hajnalban kórházba került a basszerük, de eljöttek teljesen „sportszerűen” megnézni a többieket, ahol jött az ötlet, hogy beugró zenésszel megpróbálják, ha már két hónapot gyúrtak a napra.

Nagyon szép volt tőlük, mind a közönség mind a szervezők felé, hogy vállalták így is a megmérettetést. Nagy dicséret Felhőnek (Turul Nemzettség) hogy bevállalta az ismeretlen számok basszus kisérését. Főleg úgy, hogy mindkét zeneszám dinamikus basszusra épült.
23 ponttal jutalmazta őket a zsűri.
Utolsóként a Balsors következett Ózd – Királd telephellyel, megyéjük egyetlen nemzeti zenekaraként, nagy az elvárás feléjük, aminek látszott, hogy igyekeztek megfelelni.

Sokan elkísérték őket, és volt, aki a produkciójuk közben a közönség soraiból rendezői intelemre szorult, persze ekkor mind a zsűri mind a közönség ezt a történést figyelte.
Ez rányomhatta a bélyegét a pontozásra (saját vélemény), mert az összeszedett kiváló hangzású két nóta 25 pontot kapott, persze kicsit elfogult is vagyok, mert a Ballagó Időktől a Mindennap félelem az egyik kedvencem. A közönségszavazatokkal így is megérdemelten a második helyen végeztek.
A verseny, verseny része ezzel véget is ért, következett a szavazatszámlálás, ez majdnem egy órát vett igénybe.
Ez alatt a Vanguard és csatlakozó zenészek öröm muzsikát folytattak, míg a közönség a maradék pörkölt és a sör készletek pusztítását végezte.
Külön köszönet a közönségnek és még nagyobb elismerés az éppen nem színpadon lévő zenészeknek. Kivétel nélkül egy értékelés után büfé – udvar - zenekari pihenő látogatását tűzték ki célul, de ahogy a következő versenyző megkezdte a beállást röpültek a cigik, felhatódott a kézben lévő ital, kicsinek bizonyult a kétszárnyas ajtó, mindenki egyszerre betódult.

Végighallgatták a következő versenyzőt, aktívan részt vettek a díjkiosztón, és az úgymond „rosszabbul” teljesítő bandák is tapsvihart kaptak.
Jó volt ott lenni, jó volt végig élni versenyt.
Tanultunk belőle, nem is keveset.
Egy már biztos, lesz folytatás, mert abban az országban, ahol két hónap alatt ennyi jó zenész összejön, és szívvel lélekkel tolja a hazafias dalokat.
Teret kell biztosítani az újjaknak!
A közönség és a zenészek egyöntetű felkiáltása nyomán bizton állíthatom, lesz folytatás.
Külön köszönöm, hogy 15 – 16-án email - ben, Facebookon, telefonon, személyesen újra megköszönték a résztvevők a lehetőséget.

A győztes brigád :